Arthur Schopenhauer tanatológiai koncepciója

„Nyugodt és szelíd rendszerint minden jó ember halála.”
Ugyan eszmefuttatásai és világnézete rendszerint vita tárgyát képzik, Arthur Schopenhauer jelentősége vitán felül áll. A XIX. század és a modernista filozófia fontos alakja akinek fő elmélete, az akaratról, korszakalkotó. Pesszimista szemlélete új felfogást teremtett a szerelemmel és a halállal kapcsolatban, valamint nagy hatással volt Kierkegaardra és Nietzschére. Ennek ellenére fontosságát későn ismerték fel.
Ugyan sok dologgal kapcsolatban magam is pesszimista gondolatokat táplálok, mégsem tudok maradéktalanul azonosulni Schopenhauer filozófiájával. A lélekvándorlással és a halál démonizálásával kapcsolatos téziseivel igen, ám az élet örömtelenségével és értelmetlenségével már nem értek egyet. Nem állítom, hogy az embert és az állatot hatalmas különbségek választanák el egymástól, de ha az emberben képes megfoganni, létrejönni egy magas szintű individualitás akkor kétlem, hogy pusztán annyi lenne életének rendeltetése mint minden más élőlénynek. Számomra talán az a legnagyobb tanulság Schopenhauer elméletéből, hogy az ember egyik legnagyobb felelőssége megtalálni az egyensúlyt önnön fontosságának, jelentőségének tudatában, anélkül, hogy egoizmus vagy akár megalománia szennyezné be a szellemét. Ennek az egyensúlynak a megtalálása és fenntartása hozzájárulhat a tartalmas és teljes élethez, ami pedig segít megbékélnünk a ránk váró elmúlással.

…