Petőfi Sándor a szabadság költője

Szeptember végén: 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerkedett egy jószágigazgató 18 éves lányával, Szendrey Júliával, beleszeretett, és el akarta venni feleségül. A szülők ellenezték a házasságot, azonban ismeretségük egy éves évfordulóján összeházasodtak. A mézesheteket Teleki Sándor gróf koltói kastélyában töltötte az ifjú pár. Itt írta meg a magyar irodalom egyik legcsodálatosabb versét a Szeptember végén című költeményt. Elégikus hangú költemény, most még boldog, szeretik egymást Júliával, de látja a jövőt, érzi, hogy meg fog halni és felteszi a kérdést, hogy vajon akkor Júlia újra férjhez fog-e menni, ő azt mondja, hogy a síron túl is örökké szeretni fogja Szendrey Júliát. Petőfi halála után egy évvel, mint ahogy a költő azt előre látta, férjhez ment, de házassága boldogtalan volt, soha nem tudta elfelejteni férjét, és fiatalon meghalt.
Petőfi a természettel hozza összhangba érzéseit, a jelennel és a jövővel ábrázolja „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,” – még boldog, szeretik egymást, de közeledik a tél és vége lesz a szerelmüknek, elszakadnak egymástól, majd a magyar irodalom legszebb sora következik: „Elhull a virág, eliramlik az élet…” – az élet mulandóságáról ír, majd örök szerelemről tesz vallomást.
…