Elemzés: A választott konfliktus lényege, hogy a nagyobb és erősebb gyermekek többen összefogva bántják a kisebb fiút. A miértje nem derül ki a könyvrészletből, szimplán csak annyi, hogy ez a fajta viselkedés jellemző a felbujtó Bengt nevű fiúra. Ez egy gyermek-gyermek konfliktus, Pippi és a fiúk a résztvevők. Peremkonfliktus, a történetszál szempontjából nincsen központi jelentősége. A főhős lány első reakciója rögtön a segítségnyújtás, karakterére mind a három kötetben elmondható, hogy mindig a gyengébbek védelmére siet. Az összeütközés kiváltó oka az volt, hogy bántották a kisfiút, és a szempontváltás akkor történt meg, amikor Pippi móresre tanította a verekedő gyermekeket. A lány a szemet-szemért stratégiával oldja meg a helyzetet, végére gyöztes-vesztes helyzet alakul ki. Pedagógiai szempontból elmondható, hogy arra ösztönözi az olvasó gyermekeket, hogy megtanulják mi a helyes és lássák, hogy a kialakult helyzetben a bántalmazó fiúk hibát követtek el ebben a jelenetben. Pippinek emberfeletti ereje van, de soha nem használja arra, hogy hatalmat szerezzen mások fölött. Testi erejét csak akkor veti be, ha a felnőttek akarnak visszaélni saját erőfölényükkel, hogy akaratukat a gyerekekre kényszerítsék, vagy más embereket vagy állatokat kínozzanak. Maga Astrid Lindgren így nyilatkozott erről: „Ha a Pippi-történeteknek van egyáltalán más funkciójuk a szórakoztatáson kívül, akkor az, hogy rámutassanak, lehet az embernek hatalma anélkül, hogy visszaélne vele. Ez az egyik legnehezebb dolog az életben.”…
