2. Az EU bővítésének jövője
Véleményem szerint mind a jelenlegi tagjelölt országok csatlakozásának elhúzódó folyamata és nehézségei, mind a jelenlegi tagországok közötti konfliktusok is azt mutatják, hogy az EU által megvalósítani kívánt egység nem jött létre, vagy legalábbis jelenleg nem működik kifogástalanul. Az Egyesült Királyság kilépésének eddig példátlan esete mellett már van két olyan ország is, amelyek ellen kötelezettségszegési eljárás indult: Magyarország ellen 2019-ben, korábban pedig Lengyelország ellen 2017-ben. Ez felveti a kérdést, vajon van-e határa annak, hány tagország lesz képes konszenzusra jutni a jövőben? A bővítés által ugyanis egyre több érdek és egyre több nemzeti törvény ütközik, így egyre nehezebbé válik minden tag számára elfogadható döntéseket hozni, és azokat a későbbiekben betartatni.
Fontos megemlíteni azt is, hogy a jelenlegi bővítési hullámban csatlakozó és csatlakozni kívánó országok felzárkóztatása több befektetést igényel a korábbiaknál. E mellett az sem elhanyagolható tény, hogy – ahogy ezt néhány korábban csatlakozott ország helyzete is mutatja - ezek az országok a későbbi felzárkózásuk ellenére is várhatóan rendkívül hosszú ideig, vagy akár végleg nettó haszonélvező országok maradhatnak. Ez pedig a költségvetéssel kapcsolatban is kérdéseket vet fel. A tagországok közül jelenleg is kisebbségben vannak a nettó befizető országok, ráadásul a közelmúltban a kilépés mellett döntő Egyesült Királyság is közéjük tartozott, így az ebből származó bevétel tovább csökkent.
Azonban úgy gondolom, a jelenlegi helyzet alapján nyilvánvalóan nem opció a bővítés leállítása. Ugyanis, ha a csatlakozni kívánó országokat ezzel az indokkal utasítanák el, miközben az előírt követelményeknek megfelelnek, az komoly konfliktusokat okozna. Az azonban lehetséges, hogy maguk a csatlakozási feltételek módosulnak e miatt. E mellett vélhetően a jövőben szükségessé válik majd valamiféle válságkezelési stratégia kidolgozása is.
…
