Az ünnepeik közül kevés egyezik a mieinkkel. A nemzeti ünnepeik természetesen különbözőek: a győzelem napja (május 9.), Oroszország függetlenségének napja (június 12.), a nemzeti egység napja (november 4.). A legmeghökkentőbbek viszont az egyházi ünnepeik. Túlnyomó részt görög keleti vallású ország lévén az ortodox karácsonyt ünneplik, ami január 7.-ére esik, ezenfelül ,,Az anyaország védőinek napját” (február 23.) tartják számon egyházi ünnepként. A Julius Caesar által bevezetett Julianus-naptárt már minden országban felváltotta az általunk is használt Gergely-naptár. Néhány ortodox egyház viszont még mindig ezt az elavult, hibás naptárt használja. Ennek tudható be az ortodox karácsony napjának eltolódása.
Még egy furcsa szokással találkozhatunk náluk, ami talán elsőnek nem is tűnik fel. Ez az üdvözlési formájuk. Oroszországban általában a kézfogás velejárója egy „medveölelés”. A metakommunikációjuk, ezt leszámítva nem igazán tér el az általunk természetesnek gondolttól, mint például a bolgároknál a bólogatás felcserélt jelentése. Ami még szokatlan lehet, igaz manapság már kissé ódivatúnak számító, idejét múlt aktus a Brezsnyev-csók. Ez főként a vezető rétegben számított elterjedtnek, és a szocialista szolidaritásnak egy a Hruscsov-korszak óta használt gyakori jele volt.
Véleményünk szerint, habár kultúrájuk nagyban eltér a miénktől, nem található olyan drasztikus különbség a kettő között, amit nehezen tudnánk befogadni, megérteni. Egyszóval az idegen szokásaik, furcsaságaik a honvágyunkat növelhetik, de kedvünket nem szeghetik.
…
