III. Görög filozófia
A filozófia szó a bölcsesség szeretetét jelenti és kialakulása egyet jelent a tudomány és a vallás szétválasztásával.
A filozófia bölcsője Kis-Ázsia, azon belül Milétosz szigete, ahol a görög materialista filozófusok kezdték működésüket. A görög materialisták az anyagi világ származását kutatták, az archét, azaz őselemet.
A Kr.e. 6. századtól, a demokrácia kezdetekor egyre fontosabbá vált mások meggyőzése, az érvelés. A szofisták, akik vándorfilozófusok voltak, meglátva ebben a lehetőséget fizetség fejében vitázni tanították az embereket. A szofisták úgy gondolták, hogy nincsenek örök értékek, mivel mindennek a mértéke az ember. Ezzel az elmélettel szállt vitába Szókratész.
Szókratész az athéni demokrácia fénykorában tevékenykedett a peloponnészoszi háborúk végéig, amikor tanai miatt perbe fogták és kivégezték. Amit tanításairól ismerhetünk, tanítványainak köszönhetjük, mivel maga Szókratész egyáltalán nem jegyzett le semmit.
Legfőbb tanítványa, Platón viszont nagyon sokat írt, legfőképpen dialógusokat, melyekből kibontakoztak tanításai. Platón az ideák, azaz a transzcendens, az e-világon túli létezésében hitt. Az anyagi világot az ideák világának leképeződéseként fogta fel. Úgy gondolta, hogy mindennek van egy tökéletes képe az ideák világában és ennek tökéletlen másolata az anyagi világ. Nevéhez fűződik a barlanghasonlat is, melyen keresztül magyarázza elméletét. Ezen kívül fontos megemlíteni vele kapcsolatban „Az állam” című művét, melyben a jól működő állam kérdését boncolgatja. Platón a társadalmat a tanultságot alapul véve osztotta volna fel: A munkásokból állt volna a legalsó réteg, utána következtek az őrök, majd a vezetői réteg a filozófusok lettek volna.
…
