Az európai integráció hatása az államelméletre (az európai alkotmány és állam problémái)
Az európai integráció politikai előzményei: a nemzetközi rendszer a II. világháborút megelőzően az önálló szuverén nemzetállamok egyensúlyára épült. Az ún. westfáliai modell érvényesült, amelynek alapelvei:
- az állam szuverenitása,
- a másik állam belügyeibe való be nem avatkozás,
- politikai elve az egyensúly, olyan szövetségek létrehozása, amely kizárja, hogy valamelyik állam hegemóniára tegyen szert. A szövetségkötések célja a hatalmi egyensúly biztosítása.
A történelmi tapasztalatok bebizonyították, hogy a westfáliai modell nem tartható fenn. Ezért a II. világháború után felmerült egy európai politikai egység létrehozásának szükségessége. Ezt a gondolatot két körülmény erősítette:
- a szovjet és a nyugati érdekszféra merev kettéválása, (vasfüggöny)
- az a tény, hogy Nyugat-Európában a szuverén nemzetállamok mentén történt az újjáépítés
1963-ban és 64-ben hozott döntéseiben olyan alapelveket határozott meg, amelyeket az alapszerződések nem tartalmaznak.. Ezek:
- A közösségi jognak elsőbbsége van a nemzeti joggal szemben
- A nemzetközi jog hagyományos felfogásával ellentétben a közösségi jog nem minősül külső jognak, amit át kellene ültetni a tagállamok belső jogrendszerébe, hanem a közösségi jog normái közvetlenül érvényesülnek a nemzeti jogrendszereken belül.
Ez a két elv államelméleti szempontból két furcsaságot jelent:
- a Kelsen-féle felfogástól eltérően egy ország területén egyszerre két jogrendszer érvényesül: a közösségi és a nemzeti jog.
…
