V/I., Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai Vitéz Mihály 1773. november 17-én született Debrecenben. Költészetét legfőképpen a stílusirányzatok sokfélesége határozza meg, illetve a piktúra és a szentencia módszerek egyesítése. Ennek következményeként Csokonai nagy gondolati költeményeket hozott létre, melyben ezek keveredtek.
Erre az egyik legjobb példa az 1794-ben keletkezett Az estve, melyben a klasszicizmus, szentimentalizmus és rokokó stílus jellemzői is megtalálhatók. A versben megjelenő természet a nyugalmat, míg a sötétség az emberi tudatlanságot jelképezi.
Az ember, a poézis első tárgya szembeállítható A vidám természetű poéta versével, ugyanis előbbi műben a rokokó tudatos elutasítása jelenik meg, alkaioszi strófát, görög, latin szavakat és antik műfajt (óda) alkalmaz megírása közben, melyek egyértelműen a klasszicista stílusra utalnak. Utóbbi viszont a rokokó követését fogalmazza meg, leginkább a rokokó és a líra szoros viszonyát.
Harmadik stílus, melyben tevékenykedett a szentimentalizmus volt. Ebben születtek a Reményhez és A magánossághoz című alkotásai. Ezeket érzelmesség, magasabb rendű vágy, természetesség, melankólia és lehangoltság jellemzi.
A költő azonban a népiesség stílusában is kipróbálta magát Szegény Zsuzsi, a táborozáskor művével, azonban ezzel a stílussal nem tudott azonosulni belsőleg, nem tudta kifejezni magát.
Csokonai Vitéz Mihály a kora egyik legműveltebb embere volt, ez verseiben is meglátszik, melyek a jelen és a jövő számára nagy kincseket rejtenek.
…