A megalakuló több tucat észak-itáliai városköztársaság állandóan torzsalkodott egymással, de ha összefogtak, akkor olyan erőt képviseltek, amellyel a császároknak is számolniuk kellett.
Flandria mocsaras, lápos területe mezőgazdasági művelésre alkalmatlan volt, de jól hajózható vízi útjai és dús legelői a textilipar központjává tették a vidéket. Nyugat-Európában a kard és a páncél után a finom textiláruk léptek az első helyre a luxuscikkek listáján. A legjobb minőségű szöveteket Gent és Brügge takácsai készítették. A flandriai posztók iránt olyan kereslet mutatkozott, hogy a gyapjú jelentős részét már Angliából kellett behozniuk. Flandria termelte az európai posztó felét, miközben a lakosság közel fele a textiliparból élt.
A Balti-tenger vidékének közvetítő kereskedelmét néhány város monopolizálta. Kiemelkedett közülük Lübeck, Hamburg és Bréma, amelyek szövetségre léptek egymással (Hansa, német, ‘szövetség, közösség’). Később egyre több város vette át a lübecki törvényeket, 1400 tájékán már több mint száz település tartozott a Hanza-szövetséghez. A Hanza városai és kereskedelmi telepei Londontól Oroszországig behálózták Európát. Jól mutatta a Hanza hatalmát, hogy seregei vereséget mértek a dán királyra, sőt azt is elérték, hogy beleegyezésük nélkül nem lehetett dán uralkodót választani.
…