Kialakulását tekintve egészen időszámításunk előtti időszakhoz kell visszamennünk. Kr. előtt 479-ben a perzsák ellen aratott szalamiszi győzelem emlékére rendezett versenyek győztesét a legjobb görögnek kiáltották ki. A verseny Zeusz oltáránál indult, és a résztvevők a futás során útba ejtették a szabadságért folytatott harcban elesett hősök sírját, összekötve ezzel a holtakat, az élőket és a meg nem születetteket is. Ha előfordult, hogy egy korábbi győztes újra elindult, de nem nyert, a görögök attól tartottak, hogy elpártol tőlük a szerencse. Ezért a versenyből vesztesként kikerülő korábbi bajnokokat azonnal megölték.
Legújabb kutatások szerint, a következő állítás hamis. A marathoni futás mítosza szerint, egy Pheidippidész nevű hírnök az athéniak győzelmi hírét Marathónból Athénbe vitte majd holtan rogyott össze. Ez aligha volt így. Pheidippidésznek tapasztalt hírnökként a futás volt a mestersége, így a 2 város közti 42 km-es táv rövid útnak számított neki. Hérodotosz leírást készített az athéniak és a perzsák vívott küzdelméről, amiben megemlíti Pheidippidészt is, aki Athénból Spártába szaladt, hogy segítséget kérjen, majd másnap már vissza is érkezett, tehát összesen majdnem 500 km-t futott.
…
