Megfigyelhető, hogy Zsigmond királyt nem illeti pozitív jelzőkkel, inkább semleges vagy negatív, gyáva színben tünteti fel, szerintem ez annak is tudható be, hogy az uralkodó perszonálunióba tömörítette a Magyar Királyságot, a Német-római Császárságot és Csehországot is. Az Arany nem szimpatizált ezzel a múltbéli helyzettel, de még ez is jobb lett volna, mint az akkori helyzetük. Több kontrasztot keltő sorból engem a törökök hajójának felégetése fogott meg, ahol a pogány törökök hajói teljesen elégnek, pedig lett volna elég víz a Dunában a tűzoltáshoz. Szinte érthetetlen, hogy hogyan éghet el valami ennyi oltóanyag közelében.
Az író a magyar nők mintaképeként jeleníti meg a hősies Cicelle-t, aki egyáltalán nem felelt meg a korban idealizált feleségképnek, aki sosem felesel és mindig engedelmeskedik a férfiaknak, mégis végül ő mentette meg még magát a királyt is. Mindez férje iránti feltétlen szeretetén és hűségén nem változtat, sőt tanúsága annak, így más szemszögből nézve pedig, minta feleségként is jellemezhető. Szerintem ez a mai világra is fontos jelentést hordoz, ugyanis egyre népszerűbbek a feminista eszmék és egyre többen szélsőségesen vallják ezeket, amely nem feltétlen lehet a tökéletes egyenjogúsághoz vezető út. Ebben a balladában Cicelle karaktere pont egyensúlyba hozza a két szélsőséget, így válik egy szerető, gondoskodó, de mégis erős, határozott és harcias nővé. A „Rozgonyiné” záróversszaka fokozza az izgalmat egészen mondatig, mely feloldja a feszültséget és elégedettséggel tölti el az olvasót: Egy árva szó sem beszéli / Zsigmond győzedelmét; / Mind a világ, széles világ / Rozgonyi Cicellét.
…
