Ez „csak” még egyszer akkora átlaghőmérsékletemelkedés, mint amennyit a jégkorszakok óta melegedett a klíma, de az emberi civilizáció ennyit már aligha viselne el, és a folyamat
tovább folytatódna. Jól hangzik, hogy semmi baj, legfeljebb eltolódnak az éghajlati övek, nálunk beérik a banán, a gabonatermesztés pedig északra tolódik. Ám Vida Gábor arra hívja fel a figyelmet (Interjúkötet a klímaváltozásról, 2016), hogy a gabonarégió északra tolódásának vannak akadályai. Európa belsejében, így
Ukrajnában is, kiváló minőségű csernozjom talajokat találunk. Északon viszont a gabonatermesztésre alig használható silány podzol talajok a jellemzők, azokon aligha fognak búzát termeszteni. Ez csak egy példa arra, hogy a mezőgazdaságban is nagy bajok lesznek – ha tétlenül nézzük a változásokat. Ma már nemcsak a tudósok, hanem az újságírók is globális felmelegedés helyett inkább globális éghajlatváltozásról beszélnek, hiszen a melegedő klímából következik a csapadék mennyiségének és eloszlásának változása, és az is, hogy a rendkívüli természeti jelenségek gyakorisága
megnő. Említett könyvében Al Gore sorba veszi a „csapásokat”. A hőhullámokat és aszályokat, a hurrikánok pusztítását, a környezeti menekültek szenvedéseit. Célja
azonban nem az, hogy katasztrófával fenyegesse az olvasókat, hanem hogy tudatosítsa bennük: „A globális felmelegedés nem csak a tudományról szól, és nem
csak politikai téma. Valójában erkölcsi kérdés.”…
