A törvények második csoportja Magyarország politikai berendezkedését alakította át a polgári parlamentáris monarchiák mintájára. Erdély és a Magyar Királyság egyesülésével, valamint a Határőrvidék visszacsatolásával az ország három évszázad után visszanyerte területi integritását. Az ország központjában, Pesten évente összeülő parlament képviselőit rendi különbségek nélkül választották az előírt vagyoni, illetve műveltségi minimummal rendelkező férfiak. A végrehajtó hatalom a Bécstől független, a parlamentnek felelős minisztérium kezébe került. Az uralkodói önkénynek azzal szabtak gátat, hogy a királyi rendelkezések érvényességét valamelyik magyar miniszter ellenjegyzéséhez kötötték.
A törvények harmadik csoportja újra rendezte Magyarország és a Habsburg-Birodalom kapcsolatát. A reformellenzék nem akarta Magyarországot kiszakítani a Habsburgok joga alól, viszont a birodalom keretei között a lehető legszélesebb önrendelkezést kívánta biztosítani. A magyar felfogás szerint Magyarországot a továbbiakban csak a közös uralkodó személye, azaz a perszonálunió kapcsolta a Habsburgok többi országához.
Az alkotmányjellegű törvényegyüttes korszakhatárt képez: lezárta a feudalizmus és a rendiség sokévszázados történetét, és megnyitotta az utat a jogegyenlőségen alapuló polgári társadalom és parlamentáris államrendszer megteremtése előtt.
…
