Petőfi Sándor tájköltészete

Szerkezet
• 1-2. vszk.: a kiábrándító, sivár, üres téli tájat mutatja be, minden hiányzik belőle, nincs élet („A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli.”)
• 3-6.vszk: az emberek és állatok életének színtereit írja le, negatív képet alkot, hiányzik ezekből a helyekből a megszokott élet, a tél és hideg miatt korlátozva vannak az emberek („Üres most a halászkunyhó és a csőszház, Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz”)
• 7-9. vszk.: megjelenik a dinamikusság (megszemélyesítés: „Most uralkodnak a szelek, a viharok”, hasonlat: „Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő”), megszűnik az addig tapasztalt nyugalom, a szabadság örömét megtapasztalja a táj végtelenségében, a záró versszakban megjelenik a szabadságot uraló „mérges király”, politikai utalás: „Leesik fejéről véres koronája”, a betyár elemekkel …